Mindenkinek szüksége van rá, hogy az érzelmeit feldolgozza. Ennek legtermészetesebb módja, ha megbeszéljük. Ekkor megfogalmazzuk, amit érzünk. És magunk is szembesülünk azzal, hogy mi is az, ami bennünk végbemegy - mit is érzünk. Ha ez hiányzik, belső bizonytalanság alakul ki bensőnkben. A le nem tisztuló érzelmek kezeletlen érzelmek maradnak - ezek miatt rosszul reagálunk. (Pl.: megbántjuk, akit pedig szeretünk...) Másik módja a megbocsátás. Ilyenkor a saját érzelmeink is megváltoznak. A megbocsátás tulajdonképpen elengedés. Mintha tartozást engednél el a másiknak. Vannak érzelmek, amikre egyszerűen nincs más megoldás. Ha ezt teszed, kegyelmet gyakorolsz. Isten tulajdonsága a kegyelem, és ebbe minket is belevon- nem nagyszerű kiváltság ez? De csak akkor, ha megteszed...) Ha végképp nincs kivel megbeszélni, leírhatod. Vannak, akik dalszövegekben vagy versben fejezik ki érzéseiket, és így könnyebbülnek meg. Van, aki naplót ír. Ekkor is a megfogalmazás segít, csak nem egy másik embernek mondtad el. Végül - mint mennyei megoldást - az imádságot sem hagynám ki. Az imádság is megbeszélés, Megbeszélés Istennel, aki megért, és szeret, aki mindig ott van veled. Ha senki ember nem is értene meg, de a Mindenható Isten megért. Az érzelmek gyógyítója és helyreállítója segíteni fog neked is.
