Két gyermek beszélget az iskola udvarán, ahová kisfiamat viszem úszni: „Elváltak a szüleid? … Igen.” Tegnap két gyermek füle hallatára hangzott el egy édesanya szájából – férje felé, aki ölében tartotta a kisebbik kisfiút: „Most mit szólsz bele, amikor úgysem vagy ott, amikor szükség lenne rád? Soha nem vagy ott, ahol kellene…”
Gyerekek, akik olyanokat hallanak és látnak, amiket soha nem szabadna egy kisgyermeknek…
S MIT MOND A JÓ PÁSZTOR, A GYERMEKEK MEGVÁLTÓJA?
„Hagyjatok békét e kisgyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek… Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket. Mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Azután ölébe vette azokat, és kezét rájuk vetve, megáldotta őket. … Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. … Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.” (Mt 19,14. Mk 10,14-16. Mt 18,6.9-10.)
MIT JELENT EZ MA, A MI SZÁMUNKRA?
1./ Ne élj olyan életet, ami eltávolíthatja a kisgyermekeket az ÚR JÉZUSTÓL.
2./ Ha valamit tettél, mondtál a jelenlétükben, ami megbotránkoztatja őket, kérj bocsánatot tőlük. Az Úrtól is, de a gyermekektől is. És mondd ki: „Édesapa teljesen helytelenül beszélt (cselekedett). Kérlek, bocsáss meg, és ne kövesd, amit most hallottál és láttál. Tudod te is, mi lett volna helyes. Az Úr Jézustól már bocsánatot kértem, most tőled is bocsánatot kérek. Ne kövesd ezt, amit tettem! Kérlek.” És imádkozz vele együtt is. És beszéljétek meg, mi lett volna helyes.
3./ Ne fordulj el tőlük! Ha kérdeznek, a legkomolyabban vedd. Ha szeretnének az Úr Jézusról hallani, add meg nekik: készülj rá, olvass velük együtt (ne csak képes Bibliát, hanem igazit, és magyarázd azt), hagyd, hogy elmondják, amit gondolnak – Általad ismerik meg a Megváltót, de személyesen Hozzá fognak majd fordulni.
4./ Ne „utáld meg” őket! Ne hagyd, hogy „idő-problémává” legyenek, vagy, hogy „gonddá legyenek” a szemedben! (Nagyon, nagyon érzékenyek, észreveszik, és előbb-utóbb, fájó szívvel alkalmazkodnak hozzád… ne okozz sebeket nekik!) Ne mondj nekik olyanokat, hogy „elegem van belőled”, vagy, hogy „soha többé nem megyek el veled”, és hasonlókat. Nagyon komolyan veszik, képszerűen gondolkodnak, és számukra Te vagy a reménység. Ne vedd el tőlük a reménységet!
5./ Add meg nekik azt, amire szükségük van. Szeretetet, jó szavakat, kedvességet, gyöngédséget (az Úr Jézus ölébe vette őket!), és az Örömhírt. Isten szeretetét, közelségét, Igéjét, biztatását, jövőjét. Ha magad is bizonytalan vagy ebben, környezetedben keresd meg a hitben járó testvéreket, és vedd a biztatást, az Ige helyes magyarázatát, vagy, ha egyáltalán nem találsz ilyet, szólj, írunk Neked, biztatunk mi, mert A SZABADÍTÓ ISTENNEK VAN JÓ JÖVŐJE SZÁMODRA, SZÁMOTOKRA IS!
A Te gyermekeidnek Te tudsz jó jövőképet adni. Reménységet. Bizalmat. Bátorságot. Szeresd és biztasd őket, dicsérd meg minden jóért, amit csak találsz, keresd a jót, amiért dicsérheted őket!
Szeretettel gondolok Rád, és biztatlak: van lehetőséged, meg tudod tenni, saját gyermekeidért, és a környezetedben élő kisgyermekekért!
Dr. Kováts György (2012.09.18)
