Kedves mese egy öreg suszterról, aki karácsony közeledtével szintén várja Jézus eljövetelét...
A város szélén, egy kis házikóban lakik Panov apó, a cipész. Karácsony van. Az első, amit Panov apó a felesége nélkül tölt. Bibliaolvasás közben egyszer csak Jézus hangját hallja, aki megígéri, hogy eljön hozzá, és mindvégig vele marad. Panov apó megörül ennek, s egész nap Jézust várja. Dolgozgat, de minduntalan félbehagyja, az ablakhoz megy, hogy lássa, jön-e már a várva várt vendég. Az ablakon kipillantva mindig észrevesz valakit az utcán (az özvegyasszony lányát, az utcaseprőt, egy anyukát pici gyerekkel), akiknek segítségre van szüksége. És ő segít is – hol egy forró teával, hol egy cipővel, vagy épp némi étellel.
Esteledik, amikor Panov apó még mindig Jézust várja. Egyszer csak hangot hall, Jézusét, aki elmondja az öreg cipésznek, hogy Ő bizony már meglátogatta aznap – amikor megetette az éhezőt, megitatta a szomjazót, befogadta a fagyoskodót.
Tolsztoj története ma is aktuális mondanivalót tartalmaz mindannyiunk számára.
