Kati és Pisti szomorúan, letörten érkeznek meg nagymamájukhoz vidékre. Utazásuk előtt szüleik csúnyán összevesztek, édesapjuk elment otthonról. Nagymamájuk szeretettel fogadja őket, és bíztató szavakkal próbálja meg felvidítani unokáit. Azt tanácsolja, forduljanak ahhoz, Aki segíteni tud az ilyen helyzeteken is: imádkozzanak Jézushoz! Behívja őket a házba, hogy elfogyasszák a számukra készített kalácsot, kakaót.
Színváltás után megjelenik a falusi udvar, amely lassan benépesül. Feltűnik a tyúk, kutya, kacsa. Beszélgetnek erről-arról, amikor hirtelen az egyikük egy bántó szót mond, aminek következménye egy csúnya összeszólalkozás, megsértődés, félrevonulás. Az állatbábokra írt jelenet bemutatja, milyen apróságokon, semmiségeken képesek vagyunk összeveszni mi, emberek.
Újabb színváltást követően visszatér a nagymama. Áll a ház előtt, figyeli az utcát, amikor feltűnnek a gyerekek szülei. Elmondják, hogy megbánták tettüket, bocsánatot kértek egymástól, megbocsátottak egymásnak, kibékültek. A nagymama velük együtt örül, majd elmondja, hogy épp ez a Húsvét igazi üzenete. A szülők kérésére belekezd a történetbe… Az árnyjelenetből megtudhatjuk, hogy az Úr Jézus 2000 évvel ezelőtt azért halt meg a Golgota hegyen, mert Isten „úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Kereszthalált szenvedett azért, hogy ne legyünk elválasztva Isten szeretetétől. Nemcsak meghalt, hanem harmadnapon fel is támadt, és ma is él.
Színváltás után a gyerekek nagy örömmel üdvözlik szüleiket és főleg azt, hogy együtt jöttek. Elmondják, hogy a nagymamával imádkoztak ezért. Mindenki örül, hogy helyreállt a béke és szeretet a családban.
