Petya az iskolafolyosón másokat gúnyolva, dicsekszik magasságával és legújabb turbó, elemes, távirányítós telepjárójával, amit az apukájától kapott.
Bár Panni szépen kéri, hadd játszhasson ő is a játékkal, Petya durván elutasítja. Majd megjelenik Marci, aki kedvesen felajánlja Panninak, hogy az iskolai kirándulás alkalmával mellette ülhetne a buszon. Petya zokon veszi, hogy a többiek nem akarnak barátkozni vele.
Az iskolai kiránduláson Petya tovább henceg, hogy neki mennyi mindene van: éppen azzal vág fel a többiek előtt, hogy nutellás kenyeret vitt, miközben Marci a táskájában kutat a saját szendvicséért. Bár mennyire is kutat, rájön, hogy valahol útközben elhagyhatta. Panni megosztja vele a saját uzsonnáját, majd a sorakozónál Petya ismét magára marad.
Petya másnap kitalálja, hogy beteg. Nem akar iskolába menni, mert úgy érzi, hogy senki sem szereti. Egyszer csak megszólal a lelkiismerete, és emlékezteti, hogyan bánt a társaival. Elsírja magát. Azonban Marci meglátogatja, és elmondja neki, hogy ő nem haragszik rá, sőt szívesen barátkozna vele. Azt is elmondja, hogy Isten segítségével hogyan tud megváltozni. Miután Petya megismeri Jézus szeretetét, bocsánatot kér társaitól.
