Elkezdődik a nyári szünet. Zsu felhívja Lalit telefonon azzal a hírrel, hogy Pista bácsi másnapra erdei kirándulást hirdetett. Majdnem az egész osztály megy, köztük Szandi is, aminek Lali nem nagyon örül, mert Szandi egész évben csúfolta őt azért, mert Bibliaórára jár és hisz Istenben.
Másnap reggel az indulásnál Pista bácsi figyelmezteti a gyerekeket, hogy ne maradjanak le a csoporttól, mert az erdőben könnyen el lehet tévedni. Ha valaki mégis eltévedne, a Visszhang-ösvényen visszatalál a buszhoz.
A kirándulás végén a gyerekek pihenőt tartanak, az egész napos élményekről beszélgetnek, amikor Szandi megint elkezdi piszkálni Lalit. Zsuzsi nem akarja hallani a kibontakozó vitát, ezért otthagyja őket. A csoport induláshoz készülődik, amikor Szandi megkérdezi Lalit, hogy be mer-e menni az elhagyott erdészházba, megmutatva, hogy nem fél. Ám amikor Lali belép, egy hirtelen mozdulattal rázárja az ajtót. Még jó, hogy az ablak rozoga, s kiesik, amint Lali hozzáér, így könnyen kiszabadul a fogságból. De ekkor már nincs ott senki, a többiek továbbmentek.
Egy bagoly jelenik meg, és ezt huhogja Lalinak: „Most kell félned! Egyedül vagy! Senki nem fog keresni!” Lali először nagyon megrémül, majd hirtelen rájön, hogy ő nincs is egyedül. Jézus Krisztus mindig vele van, s Ő megmutatja a hazafelé vezető utat. Ekkor Lalinak eszébe jut, hogy mit mondott Pista bácsi a kirándulás elején: „ha valaki eltévedne, menjen a Visszhang-ösvényen a buszhoz.”
Épp el akar indulni, amikor meghallja, hogy Pista bácsi és Zsuzsi, akik a keresésére indultak, a nevét kiáltozzák. Nagyon örülnek, hogy megtalálták Lalit, aki elmondja, hogy is történt, hogy így elmaradt a többiektől, s hogyan segített neki Jézus megtalálni a hazafelé vezető utat.
