Pár nap és itt a Húsvét.
Peti nagyon készül a locsolásra, mert sok pénzt akar gyűjteni. Van egy nagy vágya, hogy egy legó-autót vesz magának. Zozó megelégszik a csokitojással is, mert szerinte nem a pénz a lényeg a locsoláskor. … És eltelt a Húsvét hétfő, és az iskolában kiderül, a két fiú közül mégis Zozó gyűjtött több pénzt. Peti ezen teljesen kiborul.
Otthon anyukája megkérdezi, hogy mi a probléma, és beszélgetni kezdenek. Kiderül előttünk, a Húsvét nem a szerzés, hanem az adás ünnepe: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött fiát ADTA, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Meglátjuk a gyászolva közeledő Mária Magdalénát, aki Jézus sírja felé tart, és a hirtelen megjelenő angyalt, aki megmutatja, hogy a kő el van hengerítve, és nem kell az Élőt a holtak között keresni. A futva érkező Péter is látja az üres sírt. Később a magára maradt Mária Magdalénának maga a feltámadt Úr Jézus is megjelenik, bebizonyítja, hogy önként és szeretetből viselte el a kereszthalált, hogy mi szabadok lehessünk.
Ez a szeretet jobb belátásra téríti Petit és megérti, nem a szerzés tesz igazán boldoggá, hanem az adni tudás, ez az egészséges család alapja.
Csodálatos családmodell tárul elénk. Anyuka, aki észreveszi a kisfia rossz lelki állapotát, és megkérdezi, hogy mi bántja őt, és van ideje meghallgatni. Tudnak beszélgetni, még olyan benső dolgokról is, mint Isten és hit. Ezek a jellemformáló beszélgetések azok, amik segítenek a gyermekeinknek, hogy felnőttként az életben adódó nehezebb helyzeteket hogyan tudják majd feldolgozni.
Látunk egy kedves nagypapát, és a család örömteli találkozásának vagyunk szemtanúi. Szükség van a családnak a közös ünnepre, a megállásra, a találkozásra, az összetartozás érzésére.
A nézők szinte részesei lehetnek ennek a boldog családnak.